A táncok ősidőktől fogva biztosították az ember kapcsolatát a természettel, a felsőbbrendű énnel, a szellemvilággal. Táncolt a sikeres vadászatért, az esőért, a bő termésért és tánc kísérte az élet - számára - nagy misztériumait, a születést és a halált. Az ismétlődő, ritmusos mozdulatok juttatták el az embert abba a meditatív állapotba, amelyben isteni lényével egyesülhetett. Ezt az állapotot elérhetjük egy tempós - gondoljunk pl. a magyar táncokban sokszor látható beforgatós figurákra, a szufik kerengő derviseire vagy a görögök "szirtosz" körtáncára - vagy egy lassú mozdulatsor ismétlésével is - ilyen lehet a kínai Tai Chi vagy az indiai jóga. A modern ember újra felfedezte a táncban, mint meditációs eszközben, meditációs tevékenységben rejlő lehetőségeket. A tánccal könnyebb a mindennapok feszültségeit feldolgozni, betegség esetén felgyorsulhatnak a szervezet öngyógyító folyamatai. A táncmeditáció jellemző stílust nélkülöző szabad tánc. A táncos kötöttségek nélkül építkezik - a test-lélek-szellem tökéletes harmóniájában - mindabból a mozdulatkincsből, amit élete során összegyűjtött, illetve, ami a tudata mélyéről, az ősi mozdulat-emlékekből a felszínre tör. Ebbe a "kincsbe" beletartozhatnak olyan, egymástól látszólag távol álló mozdulat-elemek, amelyeket a spanyol flamencóban, az orientális táncban (hastáncban) vagy a kínai Tai Chi-ban fedezhetünk fel. Minden tánc, amely a lélek pillanatnyi hangulatát tükrözi, egyszeri és megismételhetetlen. A produkció a színpadon születik, és végső formáját a zene kiváltotta benyomások adják. Az alkotói folyamatot a néző reakciói is befolyásolhatják. A mozdulatokat nem a tudatos én alakítja, azok a meditáció, a befelé fordulás eredményét jelenítik meg. Ezt a szellemiséget a XX. század elején Isadora Duncan, a modern tánc egyik megteremtője így fogalmazta meg: "... A jövő táncosa olyan lesz, hogy teste és lelke harmonikusan ölelkezik, és a test mozgása lesz ennek a léleknek a természetes nyelve... A táncos nem nemzethez fog tartozni, hanem az egész emberiséghez..." Hiszen a tánc olyan velünk született képesség, amely benne lakozik minden emberben. Bármely zenére ösztönösen mozdul a test. Egy tánc, melyet bárki elkezdhet gyakorolni edzettségi foktól és életkortól függetlenül. Természetes mozdulatokat használunk, ezért egész életen át végezhető mozgásforma. A tánc élettani hatásai a testre: növeli az állóképességet fellazítja és erősíti az izmokat, szépít betegség esetén felgyorsulhatnak a szervezet öngyógyító folyamatai szülésre felkészítő és szülést megkönnyítő, illetve a szülés utáni regenerálódást segítő mozdulatok A tánc élettani hatásai a lélekre: könnyebben feldolgozhatjuk a mindennapok feszültségeit, a stresszt felszabadító, relaxáló hatású nagyobb önbizalommal mozgunk a világban pozitív hatással van a hangulatunkra, több dolognak tudunk örülni meditatív, módosult tudatállapotba juthatunk, így a táncot már nem a test, hanem belülről a lélek irányítja A tánc élettani hatásai a szellemre: önkifejezési, önelfogadási lehetőség helyes testkép kialakítása önmagunkról improvizációs forma, mely fejleszti a kreativitást és a fantáziát Hol találkozik az orientális tánc és a meditáció? A keleti tánc hipnotikus hatást kiváltó, csípővel végzett, végtelenül ismétlődő nyolcasainak, köreinek, hashullámainak egybeolvadása eljuttathat egy olyan módosult tudatállapotba, amelyet mai szóhasználattal meditatívnak nevezünk. A meditáció során célunk, hogy kikapcsoljuk a világ zaját, és befelé fordulva kapcsolatot teremtsünk belső lényegünkkel, a lelkünkkel.